Szeretnék definiálni egy új esztétikai stílust, a posztapokaliptikust.
A posztapokaliptikus a funkcionalitást tartja szem előtt, fölösleges művészkedés helyett. A posztapokaliptikusnak nem számít. A posztapokaliptikus független a konvencióktól, újragondolja őket. A posztapokaliptikus minimális erőforrásból próbál maximumot kihozni. Nem helyettesít már meglévő dolgokat újakkal. Posztapokaliptikusnak számítanak összetett, modern funkciót ellátó megszkoccsozott eszközök is (hogy ne az afrikaiak legyenek a legposztapokaliptikusabb karakterek a 2 botjukkal, mezítláb, AIDS-esen). Meg kell különböztetni a posztapokaliptikust az igénytelenségtől azzal, hogy a posztapokaliptikus szándékos és kifejező, bár egyaltalán nem igényes.
Járulékos fogalom a megszkoccsozás. A megszkoccsozás nem csak a szkoccsozást fedi, szkoccsozásnak számít a cinezés, drótozás és a többi pénzbe nem kerülő dolog ami meghosszabítja egy dolog használhatóságát bár egyre kinnebb tolja a konvenciók közül.
Ezért posztapokaliptikus a szkoccsozott telefon, cinezett alaplap, a szoba közepére gyűjtött borosüvegek, posztapokaliptikus ha az ágyad egy 50 éves fadoboz vagy barlangban élsz. Ugyanakkor NEM posztapokaliptikus az, ami művészet a művészkedésért, és igazából senkihez nem szól vagy semmit nem mond. Így egyformán nem posztapokaliptikus a legújabb hollywoodi romantikus film és Tarkovszkij Tükre.
És hogy miért volt minderre szükség? Választás előtt álltam: vagy kitakarítok és hozzáállást váltok, vagy megalapozom az egészet stilisztikailag.
Ja és röviden csak poszt... mert rohadt nehéz kimondani. :D
Utolsó kommentek